ISMÉT
Írta: krisztina Dátum: Május 30 2007 09:11:52
**********
"Nem tudni honnan jöttünk,hova érkezünk"
**********
Teljes hír
Nem tudni honnan jöttünk,hova érkezünk
mit épít elménk, a jöv?ben, meddig ér el kezünk.
Most csak azt tudjuk, élünk, létezünk
de vajon volt-e el?z? életünk?
Változtat-e a sorson, a múltbéli énünk
gazdagságunk, b?n?nk, volt-e erényünk?
A lélek, mint a lég, megfoghatatlan
itt belül él, dolgozik egyre, hajthatatlan.
Gyüjti a sérelmeket, a valós, és kívánt érzelmeket
felismeri a jelenben, a múltban megélt történteket.
Felt?nik egy ismeretlen, mégis szeretett arc
kezd?dik a testben, észben, a kíméletlen harc.
Elhangzik egy szó, mit már hallani vélünk
az is meglehet, egykoron átéltünk.
Egy perc, ekkor eldönthet éveket
elnyelünk új, de már ismert érzéseket.
Egy szempárban - mint tükörben - látom az elmúlást
mégis újra érzem a szerelmes változást.
Átjár, melegít, érzem elszédülök
nézem az arcát, ismer?s álomba mélyülök.
Seprem a földes konyhát, mi nem látott követ
a vacsora melege f?tött csak, hazajövet.
Az asztalnál gyerekek és egy fáradt férfi
ki, munkában megtört asszonyát nézi.
A film pereg, én nézem ?t meredten
átölelem ?t, ma már itt, a jelenben.
Megjöttem. - Látod? - itthon vagyok veled!
bújok, szorosan ölelj! - a múltban
a jelenben maradok neked.
A jöv?? - még titok - írott talány
élet lehet ezer, már nem tipor magány
ismét rád találtam, kérlek ne veszíts el!
Rejts a lelkedbe! - és az élet? - Veled telik el...
Nagy Krisztina
Pécs, 2006. 11. 13.