örlődés
csendet sző a lassú éjszaka
de fel-felhasítják vásznát
feszült denevérek
őrjítő káoszt vajúdnak
izzadt ébredések
szúrt seb vagyok
- átvérzem életem
gyönge szövetét -
leülepszik az éj bennem
s a legalját felkavarva
keresem kezeid melegét
de valami furcsa
törhetetlen kocka a hiányod
áttetsző alakodon keresztül
emléked szivárog belém
pedig tudom:
soha nem lehetsz már az enyém
ez a fájdalom
halálon túlra kopogtat
de ott is NÉLKÜLED vagyok
gyertek egy kicsit
közelebb hozzám angyalok
mert talán most rögtön meghalok
2009. július