HÉTMÉRFÖLDES CSIZMÁM
Siklós
Csizmám felöltöttem,
hátamon tarisznyám
látogatni megyek téged gyönyörű szép hazám.
Az ötvennyolcas útról
Harkány előtt balra,
égig érő jegenyék közt megyen az út Siklósra.
A Tenkes árnyékában
meghúzódó városka,
főnemesi családok hajléka volt valaha.
A rómaiak idejében
Serena volt a neve,
az idő tájt katonáknak volt a szálláshelye.
A dombon erőd állott
az Árpádkor kezdetén,
majdan várat építettek e kornak a végén.
Ezerötszáztizenöttől
Perényi Imréé,
párja Kanizsai Dorottya,ki Mohács hőseit temeté.
Minden család alakítja
a maga ízlésére,
Az adott kornak megfelelő igényt kielégítve.
Az oszmán hódoltság
fent hagyja névjegyét,
A várat török használta katonai erődként.
A külvárosi részen
mecsetek épültek,
Malkocs bej dzsámija ma rózsa kerttel övezett.
A századok telnek
s a tizennyolcadikban,
Siklósnak vára a Batthyány család birtokában.
Az utolsó ráncait
ez időben varrják fel,
mi már a barokk stílusnak s a kornak megfelel.
A hídon átérve,
kapuja mögött,
korabeli ágyú csöve rád mered, de nem töltött.
Várfalakon belül
börtön, kínzókamra,
elmúlt időkről regélnek az emeleti múzeumban.
Felemelő érzés
a gondoskodást látni,
múltunk és értékeink, nem fognak semmivé válni.
A városhoz kapcsolva,
Máriagyűd falu,
e búcsújáró helyen a hívőknek mindig nyitva a kapu.
Ezerhatban erre jártak
bencés szerzetesek,
a hegy oldalában egy Mária szobrot felleltek.
Kápolnát építenek
a kegyteljes fölé,
ezt második Béla király templommá bővíté.
Újjáépítették
a tizenötödik században,
Amit ma látunk, azt már a tizennyolcadikban.
Mikor pestis járvány
pusztított az országban,
Siklós és Gyűd lakói itt voltak biztonságban.
Mormolok egy imát
a hűvös falak között,
belsőmbe könnyedség és megnyugvás költözött.
Meghitt merengésem
most félbeszakítom,
lassan indulnom kell, messze vár az otthon.
Utam hazafelé
elmélyülve rovom,
a következő faluban vár egy Árpádkori templom.
Túrony községben van
e csodálatos gyöngyszem,
a régmúltban veszett időket kicsit felidézem.
Végképp elindulok,
nyugtázom magamban,
hajdan dicső őseink, bizony nem éltek hiába.
Budapest, 2009. augusztus 08. Albert Ferenc