Egy új élet
Zavaros utazás volt az életem,
A fájó emlékek ott zúgnak a fejemben,
Nem akar szűnni a fájdalom,
A sok elvesztett dolog fáj nagyon.
De most eltűnök a ködben,
A színtelen semmi átölel csendben,
Az emlékek már nem kínoznak,
Elfeledtem a múltamat.
Még azt sem fogtam fel, hogy létezem,
Most újrakezdődik az életem.
Varázslat, új élet születik,
Ki új, ártatlan lény egy darabig.
De ugyanaz ő is, mint én voltam,
Bár ő már feledte a múltam,
S mikor én száz éves múltam,
Ő fiatal, s gondtalan.
De a hibák, miket én is elkövettem,
Megismétlődnek szüntelen.
Ő is érzi már az élet fájdalmát,
Mely ólomsúllyal nyomja a vállát.
Csalódás, bánat… Vágyak,
Mik beteljesülésre várnak,
Nagy remények, balga álmok
Nem változtatják meg a világot.
S a fájó emlékek újra zúgnak a fejemben,
A veszteség fájdalma – tudom – elemészt időben,
De aztán minden elölről kezdődik,
Varázslat, boldog, új élet születik.