Már napok óta kergetem a választ,
egy kérdésre, mit feltettél nekem,
mikor azt gyanítom, megvan, utólértem,
elsiklik, mint nap a hegyeken.
Most elbocsátom tollamból a verset,
hogy megszínezzen minden mondatot,
Te is halld, hol rám vársz, messzi túloldalról,
a bennem ácsorgó kész dallamot.
Szeretlek, mint elszalasztott fényt a tegnap,
mert Te vagy kiért reggel felkelek,
Szeretlek, hisz hozzám visszacsaltad
zord padlásomon felejtett hitet.
Szeretlek, mint ég az elsuhanó tájat,
örök időktől nekem létezel,
Lebűvölnék én csillagot százat,
hogy ne érezd, mit velem vétkezel.
Szeretlek, mert elhajlik suhanó idő,
ha szemed kékje magába temet,
Lépted nyomán szívemben hit felnő,
ámul, hogy engem szeretni lehet.