Kérésre tán, vagy a kedvem ilyen?
Elgondolkodtam egy régi emléken.
Engedjétek meg hogy elmeséljem,
Mi hogy történt akkor ott velem.
Régen mikor diák voltam,
Tudjátok mikor a főiskolára jártam,
Ott tengettem egykedvűen életem,
A napokat éltem, semmivel nem törődtem.
Minden nap szórakozni jártam,
Igazából csak bánatomban ittam,
Bánatos voltam, hogy egyedül vagyok,
Bánatos hogy azon a helyen vagyok.
Alkoholistának néztek igen az voltam,
Félre ezt soha nem is magyaráztam,
Azt hittem joggal iszok, magamnak ezt mondtam,
Tévedtem akkor ezt később beláttam.
De nem ezt akarom elmesélni,
Elmúlt másra tudtam csak gondolni.
Tudjátok ezen idő alatt sokat éltem,
S megismertem Őt kit mindig is szerettem.
Ezt, ezt a szép emléket szeretem felidézni,
S ezt szeretném most Veletek megosztani,
Ezt mi egy ember életében egy röpke pillanat,
S mégis egész életére végleg kihat.
Egy buliból jöttünk vissza a kollégiumba,
Jó ivászat volt mert belenyúlt a délutánba,
Félig józanon mikor a bejárathoz értünk,
Egy ismerős Nőn ragadt meg a szemünk.
Szóba elegyedtünk, sokat nevettünk,
Egymás szemébe mosolyogva néztünk,
S mikor a többiek már elmentek,
Azon vettem magam észre hogy Vele beszélgetek.
Nem kedves olvasó akkor még nem szerettem,
Hogy tetszik nekem csak annyit éreztem,
Tetszett ahogy nevet, s nem néz levegőnek,
Bármit kérdezek felel és én is felelek.
Megkérdeztem hát merre viszi az útja,
S elmondta hogy megy napozni le a partra,
Pofátlanul érdeklődtem Vele mehetek e,
S meglepődve hallottam hogy Ő is örülne.
Buliból jövet farmerban, s pólóban,
Nem fürdőgatyában csak egy laza boxerban,
Lementem Vele s levetkőztem boxerra,
S mentünk a vízbe egy laza úszásra.
Kijöttünk s a plédjére hevertünk,
Őszintén sokat nevetve beszélgettünk,
Szeme csillogott, ajka mosolygott,
S azt mondta ilyet Ő már álmodott.
Majd hirtelen felugrott, s combját vakarta,
Hiszen a plédjét egy hangyabolyba rakta,
De szegény állatokat meg nem öltük,
Csak gyengéden a porcról lesöpörtük.
Sajnos nem emlékszem mit mondott arra,
Hogy milyen elv elmélet hogy ez nem ok a halálra,
De akkor ott én is így éreztem,
Lehet csak az alkohol tette ezt velem.
Arrébb mentünk s visszafeküdtünk,
Egymás szemébe néztünk, beszélgettünk,
Majd az éjszaka vadul ránk rontott,
S mi nem győztük üldözni el a szúnyogot.
Visszamentünk a kollégiumba s kicsit leültünk,
Majd egy újabb napozást megbeszéltünk,
Hívtam én estére szórakozni mert szomjas voltam,
S Vele nagyon jól s békésnek éreztem magam.
Tudnod kell Neked kedves olvasó,
Akkortájt nem voltam más mint egy tornádó,
Ha józan voltam ideges is voltam,
S mikor ittam nyugodt voltam.
De mikor Vele voltam aznap este,
Harag szívem meg nem mérgezte,
Nevettem, mosolyogtam beszélgettem,
Mit előtte már jó ideje nem tettem.
De Ő nemet mondott, tanulásra hivatkozott,
S így egyedül menetem a helyre mely a megszokott.
Ott már várt az italom s a söröm,
Ittam én de nem leletem benne örömöm.
Másnap türkön ültem, a találkát vártam,
Benne a szerelmem pedig még nem láttam,
De vágytam a társaságára a hangjára,
Hogy lehetek valaki s figyel a szavamra.
Ismét lementünk együtt úsztunk,
S pokrócára heverve együtt napoztunk,
Beszélgettünk őszintén titkunkról,
Vágyainkról s álmainkról.
S azt vettem napról – napra észre,
Hogy napozunk bár de egymáshoz közeledve,
Közeledünk mind testileg mind lelkileg,
S egy pillanatban testem a szerelem rázta meg.
S az ital? Már nem ittam oly sokat,
Volt hogy bent aludtam, mikor a többiek buliztak,
Nem vágytam az italért, az már nem részegített,
Csak az Ő hangja gondolata viselkedése mi boldoggá tett.
Később kedves olvasó Ő elárulta nekem,
Hogy mit éreztem, elárulta a szemem,
S várta mikor közeledek, vallomást mikor teszek,
S álmodozott hogy fogja mondani ,,én is szeretlek”.
De nem tettem nem mertem,
Hogy elveszítem ettől féltem,
Így csak napozni jártam Vele,
S ha tanulnia kellett tanultam mellette.
Majd egy este napozás után,
Kérdezte, mit tervezek ezután,
Mivel válaszolni nem tudtam,
Így csak a vállam vonogattam.
Mondta hogy ráér s bulizni van kedve,
Megkérdezte elmennék e Vele,
Mert egyedül nem akar elmenni,
S nincs barátnője ki el akarná kísérni.
Elmentünk rendeltem pár kanyart,
Sörre pálinka meg amit akart,
Majd táncolni hívott de én nem mentem,
Mivel nem tudtam így nem is mertem.
Ő elment táncolt, szem elől tévesztettem,
Befordultam, s pár felest lenyeltem,
Jólesett mert akkor azt éreztem,
Hogy Őt ma örökre elvesztettem.
De tévedtem, ott állt mögöttem,
Átkarolt s puszit adott nekem.
Megfordultam még lejtett egy két táncot,
Majd odajött s adott egy forró hosszú csókot.
S most Kedves Olvasó befejezem,
Mert könnybe lábadt szemem,
De hidd el Kedves Olvasó azt nekem,
Ezek örömkönnyek, mert én ezt átéltem.