Keserü valóság
Írta: iytop Dátum: Augusztus 29 2009 11:16:06
A
Fiatalságomból a szeretet elmegy a semmibe
És nem fog soha visszatérni.
Az Ősz, édesnek tünik,
Valóságban, fájdalmas és keserű.
Teljes hír
Keserű valóság
Fiatalságomból a szeretet elmegy a semmibe
És nem fog soha visszatérni.
Az Ősz, édesnek tünik,
Valóságban, fájdalmas és keserű.
Idő múlásán testünkből kiégünk,
De lelkünk marad a végsőkig...fiatal-életű...
--------------------------------------------
Viz partján sír egy öreg Fűz,
Mossa kopaszodó lehajtott ágait
A víznek kékes-zöld hullámaiban.
Millió kristály cseppek kacagnak a Napban
S a fák közül énekük,száll magasban.
Várakozva, gondolatban füvön fekve hallgatom,
Álmomat simogatja
Egy tündér kisasszony.
Gerle reppen Fűz ágai közül,rezzenek
Repülő fehér galambok feltöltik, mélységemet.
Levegőt,langyosat fúj a szél arcomra,
Álmom lebeg mosolyogva.
Elment szerelmünk s ködbevész
Egy idő óta életunk gyönyörüsége
Kisérőként vesz részt.
És nem csókolom többet a gödröcskéd,
Szád illatát, szamóca izét.
Kezeimben nemszorítlak...álom lett volna az egész?
S elfeledem fiatalon hogy szerettem, szerettelek
Mint egy csillagrendszert, átkarolhatatlan lebegést.
Ma is úgy vágyódom a szerelemért,
Masniban kötném újra,
Sajnos lehorgonyzott hajók vagyunk ,más kikötőknek városában.
Szívünk múlt tüze ma jéghideg kettesben
Az énekünk is egyhangú lett, rímtelen.
Víz partján sír egy öreg Füz, siratja szerelmét,
A kékes-zöld hullámzó tiszta szeretőjét.
Homlokán csókolja a füzt, a vizek ura
S fiatalságunk álmait csak viszi,
Viszi tova.