HÉTMÉRFÖLDES CSIZMÁM Szilágypér
Írta: gufi Dátum: Augusztus 29 2009 20:56:25
A
Kicsiny turulmadár
templomkert emlékművel,
kőbe vésve hősök neve, kik fizettek életükkel.
Teljes hír
HÉTMÉRFÖLDES CSIZMÁM
Szilágypér
Csizmám felöltöttem,
hátamon tarisznyám,
látogatni megyek téged gyönyörű szép hazám.
Folytatom az utam
szép Erdélyországban,
elindulok Nagyváradról, most a Szilágyságba.
Még a tények szerint
a múlt században vagyok,
a gidres-gödrös utaktól már, a gyomrom forog.
Európába tán
mégse ez az út vezet,
többször elővettem már a legújabb térképemet.
A GPS is meghalt,
a memória üres,
Programjába nem tápláltak ilyen területet.
Megyek orrom után,
az út szélén sorban,
zárt ajtókkal a sok pince, faluk csupa tégla.
Csodálatos látvány!
Csak nem ez a kőkorszak?
Az nem lehet, ily téglával akkor még nem falaztak.
Most viszont nagy a baj,
az aszfaltútnak vége,
zúzott kövek pattognak fel az autó fenekére.
Már-már gyalogosan
előbb odaérnék,
a dombos lankás területen, bizony elfáradnék.
Kicsiny falu a völgyben,
szemem csillan hamar,
szorgos munkáskezek, mindenhol felásva az udvar.
Mert idáig a „Pompás kút”
vizét itta mindenki,
most az egész település, mind a vizet bevezeti.
Rövid séta a faluban,
temető és sírkövek,
a szilágypéri víztoronynál a kilátás remek.
Kicsiny turulmadár
templomkert emlékművel,
kőbe vésve hősök neve, kik fizettek életükkel.
Középkori templom csúcsa
magasan tör ég felé,
kedves kísérőm röviden, történetét regélé.
Vendéglátóm invitál,
meghívott egy ebédre,
el nem utasítom, a meghívást oly szívesen tette.
Tejfeles nyuszi pörkölt,
mellé finom galuska,
utána még egy kis süti, máris feszül a ruha.
Kávét iszunk feketét,
azt is jó erőset,
szilva körte kosárszámra, mindből eszek keveset.
Búcsúzom a háziaktól,
úgy érzem mind rokon,
soha nem láttuk egymást, a búcsú mégis fáj nagyon.
Maradnék de nem lehet,
jön egy másik állomás,
hajt a szívem, vár reám egy újabb csodás látomás.
Budapest, 2009. október 26. Albert Ferenc