HÉTMÉRFÖLDES CSIZMÁM Nagykároly-Szatmárnémeti
Írta: gufi Dátum: Augusztus 31 2009 16:10:53
A
Elterül előttem
a város Nagykároly,
kastélyában hajdanán, neves,heves vita folyt.
Teljes hír
HÉTMÉRFÖLDES CSIZMÁM
Nagykároly—Szatmárnémeti
Csizmám felöltöttem,
hátamon tarisznyám,
látogatni megyek téged gyönyörű szép hazám.
Folytatódik utam
egy mostoha tájon,
tudatos hanyagság szülte, érmelléki pusztaságon.
Minden elsorvasztva,
a fejlődést is elfojtá,
ha netán jogos ősi jussát a magyar visszafoglalná.
Maradjon e tartomány
üszkös és megtiport,
minden itt élő nép, meggyötört és kirabolt.
Elterül előttem
a város Nagykároly,
kastélyában hajdanán, neves,heves vita folyt.
Évszázados lombok közt,
enyészet a birtokos,
régi szép uradalma, mára nagyon is romos.
Károlyi és Pálffy,
a szabadságharc idején,
kastélyában egyezkedtek a Szatmári Békén.
Mint kicsiny lovagvár
a Károlyiak kastélya,
fogazottak bástyái és kerek kúpos két tornya.
Továbbrovom az utat,
már a majtényi síkság,
derékbatört méltósággal viseli nehéz sorsát.
Április harminc,
ezerhétszáztizenegy,
ekkor teszi le fegyverét, a megvert kuruc sereg.
Szatmár megye székhelyén,
Szatmárnémetiben
a poros utcákat járom, tikkasztó hőségben.
Hűvös falak között
jól jön egy kis pihenés,
a Kölcsey főgimnáziumban, tablónézegetés.
A Vécsey palota
udvarán könnyezem,
vésett emléktábla előtt meghajtom fejem.
Szomorú a felirat,
olvasom betűjét,
hajdan e házban írták alá a Szatmári Békét.
Szecessziós stílusban,
a Pannonia Szálló,
a város legszebb épülete ma is értékálló.
Mint karcsú minaret,
a tűzoltó torony,
kecsesen nyújtózik, hogy csúcsa várost bámuljon.
Míves székesegyház,
római katolikus,
homlokzatán megelevenedik a klasszicizmus.
Belül viszont hajói
barokk stílust hordoznak,
megyeszerte párja nincs gyönyörű orgonájának.
Városháza és a színház,
az igazságügyi palota,
mind, mind mi szép épület, azt magyar kéz alkotta.
Sétám végére ért,
a Nap is búcsút intett,
bársonyos est, hűs szellő hátán magával repített.
Csillagok kísértek
hosszú rögös úton,
lepihenve álmok szárnyán, a múlt könyvét lapozom.
Budapest, 2009. augusztus 31. Albert Ferenc