Voltam virágos réten ugrándozó kicsi lány,
ábrándos tekintetű,csillogó,szép szemű.
Apám ölében megbújó gyermek, ki tudja,
nála mindig megnyugvást,oltalmat talál.
Voltam szines álmokat szövő kamasz,
ki úgy érezte, el kell érni a csúcsokat.
Kerestem nagyapám léptei nyomát,
s hallottam egyre csak hivó szavát.
Voltam esendő, őrült szerelembe eső,
megfontolt,de csalódottan kesergő.
Tanultam hinni, tanultam feledni,
az életet élni, de cseppet se elviselni.
Vagyok a múltból, mit az idő gyúrt,
s a lelkem súlya is néha húz.
Vagyok a nyár esti könnyű szél,
mikor jó anyám csak nekem mesél.
Vagyok a messzi, sokszor idegen
kiváncsi tekintetű, fáradt vándor,
s leszek hirnök a nagy világból,
ha egyszer megint hazatalálok.