Poros utca felhőjében sétáltam,
Mező szélén karjaimat kitártam,
A hegytetőn jól széjjelnéztem,
S úsztam, szálltam az ég kékjében.
Erdő mélyén ördögborda billeg,
Kordélyunknak egy szem lova illeg,
Kis virágnak tengere a rét,
Szén illat terjed szerte, szét.
Talpam alatt kavicsos az út,
Kertekben almafa s, feneketlen kút,
Öregasszony magánnyal él házában,
Száz szőlőfürt ringott lugasában.
Harang kondul csendesen a távolban,
Békesség, nyugalom árad a vándorban,
Kalács illat csalogat egy házba,
Lakói mind, jó szívvel vannak megáldva.
A leány a kezét, a legény ujjaiba fonja,
Lép és fordul, a nótát egyszerre mondja,
Falutokba immár ismerősként járok,
Táncoljatok fiatalok, én hozzátok vissza vágyok.