HÉTMÉRFÖLDES CSIZMÁM
Kolozsvár
Csizmám felöltöttem,
hátamon tarisznyám,
látogatni megyek téged gyönyörű szép hazám.
Hűs szellő kopogtat
faházam ajtaján,
kedves vándor hosszú az út, ami ma még vár reád.
Kolozsvár a szép város,
tudom, érzem engem vár,
de még Élesd és Bánffyhunyad temploma is áll.
Könyörtelen az idő,
mint szélvész úgy rohan,
Istenem, hisz mindenhol oly sok látnivaló van.
Kissé jobb a helyzet,
mint az első két nap,
nem olyan autógyilkosok erre felé az utak.
Kolozsvárra érve,
a Mátyás király térre,
Szent Mihály temploma meghív vendégségbe.
A tér már évek óta
körbe bedeszkázva,
Nagy Románia Párt, mintha valamire várna.
Gondolják magukban,
a nép amnéziás lesz,
elfelejti Mátyást, ki egykor magyar király lett.
Nagyon közel ide
a ház ahol született,
a kicsiny Hunyadi egy ideig itt is nevelkedett.
Szűk kis utcák között,
színes a forgatag,
mint középkori bazár, a zsúfolt ajándék piac.
Kegytárgy, csecse-becse,
mind, mi Mátyást idézi,
ízletes, magvas perecet árul egy kedves néni.
Látnivaló bőven,
kapkodom is fejem,
előttem a híres Babes Bolyai Tudományegyetem.
A Farkas utcai
református templom,
gótikus stílusban, gigantikus falazata ódon.
Előtte egy Szent György
lovasszobor másolat,
amit hajdanán a kolozsvári fivérek alkottak.
Pár lépésre innen
a megmaradt várfal,
felújítva, büszkén áll a szabók bástyájával.
Sétám továbbvezet,
most a Bánffy palota,
a szépművészeti múzeumnak mai otthona.
A piarista templom,
a Házsongárdi temető,
a kétágú és kakasos templom mind megnyerő.
Fel a fellegvárba,
omladozó lépcsőkön,
jó kis gyalogtúra, senki meg ne lepődjön!
Odafent a várkapuk
életveszélyes romok,
falainak tetején, ifjú szipósok és narkósok.
Gaznövény és folyondár
mindent betakarnak,
jó terep a szegény, nyomorult hajléktalannak.
Kissé félelmetes,
látványa elszomorít,
pár méterre innen viszont, luxus szálloda virít.
Lejjebb, odébb, égig ér
egy hatalmas acélkereszt,
tovább presszó-terasz, hol panorámát nézhetsz.
Megint elfáradtam,
testem s lelkem fáj nagyon,
hisz ez is magyar város volt valaha egykoron.
Elindulok ismét haza
fájó érzésekkel,
vissza-visszapillantok hálás szeretettel.
Nyugtatgatom magam,
mást most sem tehetek,
sokszor mondtam, felettünk idegenek döntöttek.
Budapest, 2009. szeptember 02. Albert Ferenc