Éjjeli zene
Az éj csendes és sötét,
Nem hallani semmilyen zenét,
A fény lassan minden ablakban elalszik,
Mindenki aludni tér, álmodik.
Csak én vagyok ébren egyedül,
Magányomba szomorúság vegyül,
Bárcsak ne lenne ilyen átkozott a csend,
Melyre ez éji órán ébredtem.
Mert már az óra sem ketyeg,
(Az elem lemerülhetett,)
A csend fájón körülölel,
Érzem, amint szép lassan elnyel.
De mi ez, egy lágy éji dallam?
Felülök az ágyban, hogy jobban halljam.
Ki zenél ily éji órán?
(Bár hogy éj-e nem tudom, nem jár az órám.)
A dallam a szívemig ér,
A holnapról sok jót mesél.
Mi ez a dal, talán altató?
Szépséges, álomba ringató.