Egyedül
Írta: Milena Dátum: Szeptember 01 2007 05:51:55

reccsen a padlóm, mindig egyedül.
Az ablak alatt az éj súg, hegedü.

Teljes hír

Egyedül

(A szobában)
Ma nem kíváncsi rám senki sem,
szobám sötét, az ajtó bezárva.
Keress fel engem, nyiss rám csendesen,
ne érezzem magam úgy, akár egy árva.

A falak között néma hang lakik.
Bogár se zümmög, semmi nem nyikordul,
homlokom a gondok ráncosra színezik,
s kulcs helyett a zárban csak a fény mi fordul.

(Kérdésre)
Nevettem egykor, s úgy gyöngyözött,
mint sziklaszirten a permetet lehel?,
lágy bugyogású áttetsz? víz.
Alatta kövek csengik a kérdésre az
odapattintott, reszketeg választ:
nem érsz ma haza.

(Nem talállak)
Az ágyam üres, a takaró összegy?rve,
lent levelek vacognak, ?sz didereg.
Így keresnek a bús hidegek.

Párnámra kicsiny álomfolt ragadt rá,
mint bel?led egy darab, emlékezetül.
Magányos árnyék a falra vetül.

(Nélküled)
Sóhajt a h?s leveg?, egymaga.
Nem bátor, de er?s a dallama,
reccsen a padlóm, mindig egyedül.
Az ablak alatt az éj súg, hegedül.