A sírok őrzője
Írta: fiszi Dátum: Szeptember 07 2009 20:48:09
A
Rossz szándék a temetőbe
Nem járhat, míg ott van ő, be.
Nem rontja szentségtelen kéz
A régi sírok sima kövét.
Teljes hír
A sírok őrzője
A csillagos ég végtelen mély,
Idegen nyelven suttog az éj.
Holdsarló száll fel az égre,
Jön a nyugalom ideje végre.
A temető csöndes, kihalt,
Magában sír a kőangyal,
Nyirkos földön rothad az avar,
Porlad a test márványkő alatt.
De hallga! Miféle zaj ez?
Valami hat láb mélyen neszez!
Szürke gyepre sírrögöt hány,
Motoz, kapar, sírföldbe váj.
Fekete árny a fejfák közt robog,
Fekete árny a sírjában mozog,
Minden éjjel újra életre kel,
S meghal ismét a hajnal fényével.
Ím patadobaj hallik,
Egy nagy ló árnya ködlik,
Keresztek közt elszáguldva
Jár-kel Szent Mihály lova.
Temető sarkában jeltelen a sírja.
Ő volt a temető első „lakója”.
Föllobban az éjszín sörény,
Mozdítja túlvilági szél,
Fehér szeme fényként izzik,
Szőrén holdfény meg nem törik,
S ha jön az éjféli óra,
Válik kedve tombolóra,
Tajtékzó hab lepi száját,
Táncol a boszorkány-fűzfánál,
Rángatja őrjöngő lelke tova…
Ő a Szent Mihály lova.
Rossz szándék a temetőbe
Nem járhat, míg ott van ő, be.
Nem rontja szentségtelen kéz
A régi sírok sima kövét.
Ha gonosz lép e szentelt helyre
Ágaskodik, tombol a mén egyre.
Gúnyosan szól halálmadár dala,
Hidegen hull a hold sugara,
Szentségtörő, nem menekülhetsz,
Síri lófogak közt vonaglik a szíved!
Ló, mely rozsdás zablával csörög tova…
Ő, a Szent Mihály lova.
Szűk a sír, kényszerű fekhely,
Szűk a sír ha benne fekszel.
Őrzi a temetőt a fekete,
Feláldozott mén szelleme.
Az állat, mely lélek csupán,
Szélbe üvölti örök bánatát.
Nem akart meghalni hideg kövekért,
Kövek alatt nyugvó halott testekért.
Őrizni a holtakat minek?
Mind porhalom, lelketlen tömeg.
A lélek elszállt messze, tova…
Sír a Szent Mihály lova.
Ha bús éji vendég vagy te,
Ülj csak le a temetőbe,
Borulj le egy szerettedhez,
S ha rezdül a talaj melletted,
Ne félj, az nem gonosz szellem,
Csupán a sírok őrzője
Vágyik sírjából kikelni,
Reá fogsz majd ismerni.
Aki a temetőben jár,
Aki nyugtot nem talál,
Föld alá űzi hajnali sugár
Őt, a Szent Mihály lovát.