Búcsúzom Aranka azzal tőled,
Hogy szeretetedtől a szívek feltöltődtek.
Tiszta, mint a patak vize, éltető,
Őszinte, s több nem is kérhető.
Búcsúzom Attila, jó barátnak fogadlak,
Borral koccintottunk, az ördögnek már nem adlak.
Vidd a táncot tovább, leányod is járja,
Magot vetni a földbe, ne legyen hiába.
Búcsúzom Viola, Te kedves Kecseti lány,
Ily’ lelkes emberekből van a hiány.
Alázattal ropod falud táncát,
Őrizd sokáig, s szítsd a lángját!
Búcsúzom szállásadó druszám, Sándor,
Nem kívánhat többed tőled a vándor.
Humorod, életkedved, maradjon töretlen,
S, légy mindig mindenkihez ilyen közvetlen.
Búcsúzom Ilonka néni, kürtős kalácsa remekmű,
Áldott jó asszony, kedves és jó szívű.
Tartsa a teremtő sokáig egészségbe,
Hogy eljöhessen egyszer hozzánk vendégségbe.
Búcsúzom Árpád, ki a hegytetőre vittél,
A táncban, a lovadban és bennünk is hittél.
Örültem az erdőben, hogy nem tartottál kordába,
Így akadtunk a fák alatt zöldellő ördögbordákra.
Búcsúzom Ibolya tőled is, szép emlékkel,
Jól bántál velem, mint a többi vendéggel.
Mosolyogj sokat, Te kedves asszony,
Köszönöm a táncot, szép emlék maradjon.
Búcsúzom Attila bátyám, egyetlen öreg táncos,
Még is, olyan fiatalosan fürge, csak a csizmája ráncos.
Példakép legyen kicsiknek, nagyoknak,
Mert láttam mosolyt, s szemeket, ahogyan ragyogtak.