Háborúban.
Írta: gaborlaci Dátum: Szeptember 09 2009 18:04:54
H

Szörnyű dolog a háború,
Legyilkolnak mindenkit,
A támadók ahol járnak,
Nem hagynak ott meg senkit.
Teljes hír

Szörnyű dolog a háború,
Legyilkolnak mindenkit,
A támadók ahol járnak,
Nem hagynak ott meg senkit.

Ám a partizánok hősök,
Ellenállnak mindenhol,
Az ellenség annyit tud csak,
Itt vannak ők valahol.

Támadókat tizedelik,
Mindig meglepik őket,
Nem becsteleníthetik meg,
Büntetlenül a nőket.

Előfordul, néha-néha,
A partizánt üldözik,
Hegyek között, az erdőben,
Lövöldözve kergetik.

Egyik ilyen alkalommal,
A partizán menekül,
Egy lebombázott falunak,
Templomába bekerül.

Berohan a romok közé,
Ahol egy apácát lát,
Ki a csonka szent szűz előtt,
Mormolja az imáját.

Szépen kéri a szent hölgyet,
Bújtassa el gyorsan őt,
Ki ruhája alá dugja,
Sőt még rá tesz egy kendőt.

A partizán megnyugodott,
Örül, hogy jó helyen van,
De a női ruha alatt,
Sok minden jár agyában.

Elindul az egyik keze,
Megfogja a nő térdét,
Aki most még nem szól semmit,
Ez meghozza a kedvét.

Megsimogatja a combját,
És félénken kérdezi,
Ha egy kicsit feljebb megyek,
Mit fogok úgy megfogni.

Az apáca suttogva szól,
Vágyaid most túl nagyok,
A herémet markolod meg,
Én is partizán vagyok.