Háborúban.
Írta: gaborlaci Dátum: Szeptember 09 2009 18:04:54
H
Szörnyű dolog a háború,
Legyilkolnak mindenkit,
A támadók ahol járnak,
Nem hagynak ott meg senkit.
Teljes hír
Szörnyű dolog a háború,
Legyilkolnak mindenkit,
A támadók ahol járnak,
Nem hagynak ott meg senkit.
Ám a partizánok hősök,
Ellenállnak mindenhol,
Az ellenség annyit tud csak,
Itt vannak ők valahol.
Támadókat tizedelik,
Mindig meglepik őket,
Nem becsteleníthetik meg,
Büntetlenül a nőket.
Előfordul, néha-néha,
A partizánt üldözik,
Hegyek között, az erdőben,
Lövöldözve kergetik.
Egyik ilyen alkalommal,
A partizán menekül,
Egy lebombázott falunak,
Templomába bekerül.
Berohan a romok közé,
Ahol egy apácát lát,
Ki a csonka szent szűz előtt,
Mormolja az imáját.
Szépen kéri a szent hölgyet,
Bújtassa el gyorsan őt,
Ki ruhája alá dugja,
Sőt még rá tesz egy kendőt.
A partizán megnyugodott,
Örül, hogy jó helyen van,
De a női ruha alatt,
Sok minden jár agyában.
Elindul az egyik keze,
Megfogja a nő térdét,
Aki most még nem szól semmit,
Ez meghozza a kedvét.
Megsimogatja a combját,
És félénken kérdezi,
Ha egy kicsit feljebb megyek,
Mit fogok úgy megfogni.
Az apáca suttogva szól,
Vágyaid most túl nagyok,
A herémet markolod meg,
Én is partizán vagyok.