Ismerlek idegen
Nagyot csobbantam az óceánba
Ebbe a Hold-nap világba.
Te és én, s a bús áradat
S nap csipkézi fátyladat
Ott vagy ott vagy, idegen
Láttalak már vizeken
Zúgó folyón, vagy tengeren
Vagy roncs hajón, szenderen.
Láttalak már, én, ki tudja.
Csak állok ott, vállat vonva.
Szél folyik az arcunkon,
S nap pereg maszkunkon.
Láttalak egy zord csatában,
Az élet viadalában.
Ellenem, vagy énvelem,
Láttalak már nélkülem.
Nem velem vagy, hisz nem tudsz engem
S én sem tudom, mit kell tennem.
Meséljek a múltról, mi jövőben történik.
S belőlem a bolondot vélik.
Majd távolodsz a messzi múltba,
S telik el az átkozott óra.
Elmész, tán nem látlak soha,
Mint a fátylad úgy lebbensz tova.
szabolcs 2009.09.12.