Nélküle
Írta: Alexa Dátum: Szeptember 13 2009 15:19:09
Gy

Itt hagyott, elment, neki sem kellek.
Néma búcsúcsókkal távolodott tőlem,


Teljes hír


Furcsa egy álom, reszketve várom
Mikor lesz vége? Fölébredek végre?
Gúnyosak a hangok, ám csitulnak a lantok,
Egyedül vagyok… Félek…

Nyár? Napsütés? Sötét a felleg,
Itt hagyott, elment, neki sem kellek.
Néma búcsúcsókkal távolodott tőlem,
„Ne hagyj itt! Félek!” mint gyermek, üvöltöttem.

Szerelem? Hazugság! Egyedül lettem,
Okokat keresek, hisz rosszat nem tettem.
Angyalként követtem egy démoni herceget,
Aki tán engem soha nem szeretett.

Élesek a zajok, nem halkul a zene,
A szél süvíti, el vagyok veszve.
„Rómeód eltűnt! Kislány, mi lesz veled?”
El kell őt felejtenem, amint csak lehet!

Szívem zárja kattog, nem megy ez könnyen,
A természetben az ég, velem együtt dörren.
Ébredni akarok! Pihenés kell!
Egyedül… Miért hagytál el?

Választ nem tudok, előre kell néznem,
Jól tudom, hogy nem szabadna félnem.
Egy reszketeg kismadár csicsereg fülembe:
„Meg kell tanulnod, hogy létezz nélküle…”