Ma nálam járt az igaz szeretet,
Édes, apró, gyermeki alakban,
S én csak álltam, oly csendesen,
A kimondatlan- öröm szavakban!
Megéreztem végre a nagy titkot
Megéreztem a drága hitemben,
Azóta tudom, és vallom örökre én,
Örök nyár van, tengernyi szivemben!
Örök nyár, és szerető tavasz,
Átölel, és újra magához édesít,
S néha mikor álmodok könnyedén,
Paplanok selymes útján elveszít!
Én mégis dalolok, én mégis ölelek,
Érlelem hamvas gyümölcsét a nyárnak,
S éneklem ezer rigó ritmusával a dalt
A csodálatos teremtett, boldog tájnak!
Nálam senki nem lehet szomorú, senki!
Én mindenkinek szívébe lopom magam,
Mert nem vagyok önző, sem féltékeny,
Midőn eladogatom, az én csodálatos nyaram!
Eladom, mert akarom, hogy boldog légy,
Akarom, hogy érezd, én vagyok a nyarad,
Én vagyok a te igazi megvalósult csended,
S én vagyok minden kimondott érző szavad!
Szívemben most örök nyár tombol,
Örök nyár, fiatalos- arany szenvedély,
Melyben ott van minden örömnek perce,
S egy örök tengernyi mosoly! A te kedvedért!