Akár vonat, ha fényről sötét alagútba jut,
a szívbe égetett szó, fájón érzelmekhez fut..
vérem, mint leömlő vízesés zúdulva, csobban,
a fájdalom bennem, meggyújtott fáklyaként lobban.
Azt mondják, jól irányzott szavakkal ölni lehet
igen, velem ezt tetted, megölted szerelmemet.
Képtelen vagyok fellocsolni száraz napokat.
Hiába leng hajnali fátyla, hulló harmatnak.
Olyanná váltam, mint elhagyott, kiégett templom,
hallok mindent, ám nyöszörög bennem a szó, tudom
gondolatok sikoltoznak, - miért, miért, miért?-
Arcom leömlő könnycsepp kócolja, - valakiért.-
Most mégis megfáradva keresek újra erőt,
világító lámpák vagyunk egymás szíve előtt.
A szavak emelkednek lelkünkben pacsirtaként,
durván fellobbanva, megégetve fájdalomként.
Ui: Az új könyvem címadó verse lesz...