A mút szögei
Írta: marica Dátum: Szeptember 02 2007 05:48:54
A sírás végtelen temet?.
Temeti a bánatot lassan, biztosan.
Teljes hír
Ha minden elveszet a múlttal,
Akkor is benned él kifakultan.
Próbálod lemosni a homályt,
Láthatóvá tenni minden moccanást.
Benned sír fel minden fájdalom,
Hiába mondod, nem akarom!
Keresed a csöppnyi szépet,
Az érezhet? kedves emléket
És mégis gy?z a fájdalom,
Az újra és újra nem bírom.
A múlt szögei, ejtette sebek
Felújultan benned vérzenek.
A tükrön a tapaszok,
Lemoshatatlanok.
Kaparnád ?ket tíz körömmel,
Ekkor lelked a fekély önti el,
A testedet min rák marja,
A kevés szép is a szomorú sarja,
Mert körötte csak gyomnövény.
A nemest már soha nem érheti fény,
Bár szeretnéd,
De már átültetni sem lehet
Így kell élned az életet.
S ha elérkezik a végtelen,
Valahol újjá éled a szerelem,
Az álmok útja ringatja a múltat,
Csak szép nyit napjaidban utat
Ilyenkor sírni kell, ha nincs er?
A sírás végtelen temet?.
Temeti a bánatot lassan, biztosan.
Minden cseppje halom a bánat felett,
Virág n? majd a halom felett,
Majd minden percben visszavágyod
A lelkébe vert szögeket sajnálod