Tudom, jössz majd váratlanul, s úgy esel belém,
mint szikrázó napsugár csendes vizű tóba.
Felperzselve az utat, mit vágy gyújtott felém,
vonagló lángként szorosan összefonódva.
Gyönyörűség fogja bennem a gejzíreket,
ölelésünk tiszta, mint patakba hulló fény.
Szikránk pattog, úgy szalad, űzi a perceket,
öröm dagad lelkünkben, mint magasztos erény.
Fellegekbe szállunk, bámulva egymás testét,
majd kipirulva mosolygunk az égbolt alatt.
Akik mindig is zokogva, egymást keresték,
lebontva köztük lévő égbenyúló falat.
Tudom, jössz majd váratlanul, s úgy esel belém,
mint szikrázó napsugár a csendes vizű tóba.
Felperzselve az utat, mit vágy gyújtott felém,
vonagló lángként szorosan összefonódva.