Összeházasodott a pár,
Végre eljött a nagy nap,
Két éve jártak már jegyben,
Az ifjú férj, ma jót kap.
Itt van a várt nászéjszaka,
Szerelmével egy ágyban,
Ma élőben bújhat össze,
Nem pedig csak álmában.
Össze is bújtak rendesen,
Ahogyan az illendő,
Megérte a várakozás,
Sok volt a két esztendő.
Másnap mikor felébredtek,
Folytatták az ölelést,
Két csók között, az ifjú férj,
Feltett egy kedves kérdést.
Ugy e én vagyok az első,
Aki veled így aludt ?
Persze. Te vagy a legelső,
Aki aludni hagyott,