Most nem fáj annyira itt belül.
Meg vagyok kicsit lepve
Tomboló szívem egy pillanatra elül,
Ráborul a csend néma leple
Gondolataim nyugodtabbak
Szinte normális vagyok
Szívemen nyílt egy pici ablak
De nagyon nem bizakodok
Nem is értem mi történt velem
Mitől lett kisebb a fájdalom
Mitől csendesedik bolond szívem
Ezt most higgadtan átgondolom
Azt hiszem, tudom már, mi oka a fénynek
Talán rájöttem mi oldja görcsös kínjaim
Mi szikrája az életreménynek
Mi oka, hogy szépülnek napjaim
Befogadtak engem csodálatos emberek
Kik eltűrik beteges rémült rigolyáim
Kik feltétel nélkül szeretnek
És nem nézik bűneim s hibáim
Hálás vagyok nekik nagyon
Az életemet adták vissza
Ami ugyan nem nagy vagyon
De legalább most már tiszta
Most elmondom én hogy kik ők
Kik azok a jótét lelkek
Prózaírók és nagy költők
Kik szárnyaik alá vettek
Van köztük ki gyermekkorú
És van ki sok évet látott
Szívükben derű s ború
Sorsuk legyen mindig áldott
Hálás vagyok minden szóért
Amivel megvigasztaltak
Köszönöm a jóságukat
Amivel itt marasztaltak