Vízcseppek az ablakon.
Vízcseppek az ablakon,
Magányomban gondolkodom,
A kátyús úton zötyög a busz,
Fogalmam sincs, mi a státusz.
Azon elmélkedek, vajon ez az, amit keresek?
Itt kell lennem, de hogy kerültem ide?
Lüktet a fejem, mégis járatom,
Ez az én örök átkom.
Nincs se jó hangulatom, se rossz,
Egykedvűen utazom,
S az életet magam körül meg se hallom,
Mint egy világtalan úgy ülök ott.
Nem sokára leszállhatok,
Már az ismerős fák suhannak el az ablak előtt,
Lassú mozdulatokkal állok két lábra,
Jelzek a sofőrnek, le akarok szállni.
Még egy utolsó gondolat foszlány,
Bár a mai nap ködében elveszik tán,
Hangtalanul baktatok haza,
Észre sem véve az eső cseppeket a nyakamban.