Barangolás
Írta: reitinger jolan Dátum: Szeptember 17 2009 18:43:24
H
Pereg egyre a rózsalevél,
a fák koronája, de sárga,
fű hegyére ráült a fehér
ködök ősz-meleg puhasága.
Teljes hír
Pereg egyre a rózsalevél,
a fák koronája, de sárga,
fű hegyére ráült a fehér
ködök ősz-meleg puhasága.
Gyere, nézd a mezők sora épp
a múló időt panaszolja,
gyere hát csavarogni ma még,
a szabadba, csendes fasorba.
Még látod olykor néma égen
a csodát, bevillan egy mozzanat,
rég tűnt dalok igéretével
szíven érint a pillanat.
Mendegélj, eltűnődve, lassan
az előtted nyílt ösvényeken,
fejed felett vélt mozdulatban
a csend-paplanú ég elpihen.
S ahogy lépsz, lépésed
a néma szürkületbe ring,
rád a bársony alkony bíbort vet,
moha-érintésű miseing.
Az idő annyi csillag-éket
vezetett szíveden vígan át,
hogy szemedbe az ámult élet
benne felejtette csillagát.
Osonj e fény-szárny leple alatt,
mondj egy szót az elillant nyárért,
halld meg a dallamot, madarat,
idézd fel az egykori nyáréjt.