Az én sorsom, hogy szeressek,
Hogy áldjam, ki engem átkoz,
S átöleljem szívem szeretetével,
Ki az ÖRÖK ÉLET mezőjére áthoz!
Az én sorsom, az IGAZ MEGBOCSÁTÁS,
Az, hogy megfogjam fáradékony kezedet,
S megidézem csodaszép szemed világával
Milyen is mikor kiárad a tengernyi szeretet!
Csillagként táncoltam én egykoron,
Fényemmel hirdettem, hírt a világnak,
Hogy most lett csak igazán jókedve,
Egy lélekben élő, talán költő Szilárdnak!
Az én sorsom, egy gyönyörű éjszaka
Melyben az ihlet csodaszépen énekel,
S talán az sem baj nékem ilyenkor,
Ha e soraimra senki, de senki nem felel!
Az én sorsom csodaszép lett,
Panaszkodni nékem nincs okom,
Mert hol a szeretetnek örök a háza
Én mindig, de mindig ott lakom!