A magány mint csendes társ
Veled van minden nap
Örömben, bánatban, haragban
Egy társ a mindennapokban
Ha mások kirekesztenek ö ott van
Orákon át egyedül egy sarokban
Ott van válladra teszi kezét
És halgatja sirásod
De mivel ö fájdalmat hoz
Életed ellöknéd de nem mered
Félsz mi vár rád a halál után
Ne félj, csak sird ki magad
És hidd el jobb lesz holnap.