Álmomban látni véltelek,
amint gyengéden megfogod kezemet.
Nappal az utcán éreztelek,
mintha öleltél volna, fáj hiányérzeted.
Bár ne lennél ennyire messze tőlem,
bár mindig itt lehetnél mellettem,
bár sose mennél el oly messze,
bár velem maradnál örökre.
Mikor ajkad ajkamhoz ér,
imádkozom hátha véget sosem ér.
De mikor újra elmész, s elengedsz,
hiányod fáj, éget, űrt teremtessz.
Ez az űr bennem van míg újra nem jössz,
és eltűnik ha újra csak egy percre is hozzám érsz.
Kérlek maradj, maradj velem,
soha, soha el ne menj,
kérlek mindig maradj velem,
s töltsd ki az űrt mi itt van a szívemben.
Mondd, hogy szeretsz, s velem leszel,
el ne hagy soha, csak szeress szerelemmel!