Mikor a szívem vadítón fájt,
S elfogytak a vakító hajnalok,
Akkor jöttem rá, én szegény,
Hogy hiányoznak az angyalok!
Hiányzik a mosolyuk, az életük,
Ahogy, felforgatták színes álmaim,
Most nélkülük kopárok, igen kopárok,
Egykoron megszépült tengernyi tájaim!
Keresem az édes hangokat, keresem,
Az ősznek utolsó fáradt, édes hajnalát,
De már nem találok mást, én már nem,
Csak egy régi emléknek halovány alkonyát!
Most még felcseng egy utolsó dal,
Az éjbe olvad az utolsó örök tánc,
Szívnek kedves, szép angyala,
Lehet, hogy engem utoljára. látsz!