Van úgy, hogy akarom, van, hogy csak halasztom.
Félek a szemedbe nézni, eléd állni, és bevallani, hogy valójában mi is van velem…
Nem is tudom, hogy kezdjem, és nem találom a szavakat sem.
Mond, mi van velem? Hogy, lehetek ilyen szerencsétlen?
Miért gondolok annyiszor rád, és miért várom minden egyes éjszakát?
Hisz még csak nem is ismerlek, de félek, hogy teljesen beléd esek.
Hogy valljam be, hogy vonzódok hozzád, hogy többet akarok, mint ami most van?
Félek attól, hogy nemet mondasz, és hogy bennem egy felépített világot lebontasz…