Varázslatos éjszaka volt,
Ablakomon besütött a növekvő hold
Karjaidban tartottál s szeretve öleltél
Egész éjjel és reggel el sem engedtél…
Két szemed varázsa első percben rabul ejtett,
Csókjaid parázsa magának egy kóbor szívet szerzett.
Csodás volt ölelni, hozzádbújni Kedves,
Érezni ajkad, s csókod, mi mézédes…
Úgy éreztem végre, végre megvan, kit kerestem,
S talán ez nem volt ábránd, végre nem tévedtem.
Ám eljött a reggel, s lassan búcsúznunk kellett,
Nem s nem, ez a nap nem telhet!
Nem mehetsz el csak így, ne menj el nélkülem,
Maradj velem kérlek, örökre maradj itt nekem.
De hív már az idő, indul már a mozdony,
Gyere vissza kérlek,súgom, de túl halkan mondom…
Eltelt néhány nap, azt mondtad valami változott,
Reméltem szeretlek, majd ezt mondod..
Tán én voltam gyáva, nem mondtam mit akarok,
Tán elrontottam, hibáztam, de azt nem akarom!
Azt mondtad várj még és ha kibírod bármi lehet,
Vártam hűen, vártam nekem mondd „Szeretlek Kedves!”
De hiába…
Most én sem tudom mit érzek, összezavartál teljesen,
Nem tudom mit higgyek, óh miért nem vagy most velem?
Kétségek közt szenvedek, várom, hogy jelentkezz,
Várom, hogy írj, várom hogy szeress,
Várom a napot, hogy újra lássalak,
S várom az órát hogy karomba zárjalak….
Egyszer eljön talán…
Vagy így vagy úgy, de mindenképp valahogy vége lesz
Vagy párodként, vagy barátként de mindig melletted leszek!!!
2008