Belém hajlott virradat pihen fáradt vállamon
Vándor-magányom vétlen ereje némán átkarol
Ahogy rám tapad a szótlan üresség ajka
Gondolat-árnyékok suhannak agyamba.
Álmomban szunnyadó ölelés fogan
Nyugodt kezed féltve torpan
Testem ívén meg-megpihenve
Fülledt lég-szárnyakon mélán elmerengve.
Szivárványon vidult derengés vagy
Fényt loptál belém, kincsként őriznélek, csak
Maradj még egy percet, kérlek
Éj-ágyamon találj menedéket!
A Nap sziluettje halványan az égre halkul
Úgy őrzöm arcodat, míg lelkembe jajdulsz
Mint ki nem mondott titkokat a végtelen tenger
Kiapadhatatlan örök szerelemmel.