A FORRADALOM BUKÁSA 1956. november
Írta: gufi Dátum: Szeptember 24 2009 00:20:42
A
Ezerkilencszáznyolcvankilenc év július hatodikán,
Győzött végre az igazság, oly sok keserves év után.
Ezerkilencszáznyolcvankilenc, október huszonharmadikán.
Kikiáltották, attól fogva államformánk: Magyar Köztársaság.
Teljes hír
A FORRADALOM BUKÁSA
1956. november
Kilencszázötvenhat, november negyedike,
Hajnal négy óra elmúlt,… már tizenöt perce.
Egy nemzet jajkiáltása rázza meg a mennyet,
Poklok poklából indul a szovjet hadigépezet.
Páncélosok, ágyúk morajára ébred az ország,
Az egész magyar földet egyszerre támadják.
Segélykiáltásunkra sajnos senki nem felel,
Európa szívében egy nemzet vérben hever.
Nem segít az ENSZ, frázis a szabad Európa,
Nincs erő, ki az agresszorral szembeszállna.
Támadnak T-55-ös páncélos harckocsikkal,
Válaszolunk karabéllyal,… molotov koktéllal.
Egy órával ezután, Kádár beszéde elhangzik,
A szovjet beavatkozás miért szükségeltetik.
Szerinte Imperialisták vették át a hatalmat,
Melyek ős ellenségei a szocialista hazának.
Az ungvári rádió egyenesben közli felhívását,
A Munkás-Paraszt kormányt megalakulását.
Negyed óra elmúltával a Kossuth rádióban,
Hangzik a magyar néphez, Nagy Imre szózata.
Maléter Pál és küldöttségünk fogságba estek,
Aljas módon lefogták őket, a szovjet KGB-sek.
A hadseregben nincs ember, ki dönt érdemben,
Harc nélkül várnak katonáink a körletekben.
Tábornokaink tiltják a magyar hadseregnek,
A szovjet erőkkel tűzharcot nem kezdhetnek.
Bibó István államminiszter a helyén egyetlen,
Kiáltványban ő fordul a magyar nemzethez.
Felhívja a világ figyelmét a forradalmunkra,
Elkeseredett népünket ne hagyják magára.
Még mindig bízunk az ENSZ emberségében,
A hangoztatott külföldi, katonai segítségben.
Nagy Imre elfogadja a Jugoszláv ajánlatot,
Családjával politikai menedékjogot kapott.
Negyvenkét emberrel a követségre menekül,
Mindszenti, az USA nagykövetségére kerül.
Szegény kis nemzet már tudja, nem nyerhet,
Kitart a végsőkig, még bármi megtörténhet.
Felfigyelnek talán végre a világ több pontján,
Elítélik az agresszort, ki másképp dönt azután.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete tétlen,
Itt ömlik a sok drága vér Európa szívében.
Magunkra maradtunk, anyaföldbe tiporva,
A Szovjet hatalom kényének kiszolgáltatva.
Hetedikén orosz páncélosok kíséretében,
Kádár az új diktátor a főváros térségében.
A Forradalmi Munkás-Paraszt kormány hatalmát,
Szovjet KGB-s tisztek és harckocsik biztosítják.
Ennek ellenére még folynak tovább a harcok,
Sok helyütt tartják magukat a vidéki városok.
Soroksáron civilek, nemzetőrök és katonák,
Felveszik a harcot, de sokáig már nem bírják.
Corvin-közben Pongrácz Gergely lelkesíti fiait,
Két órája lövik őket, a támadást visszaverik.
Lángokban áll a mozi, de a harc folytatódik,
Másnapra ellenállásuk végképp felmorzsolódik.
Kőbányai egységek az Éles saroknál harcolnak,
November nyolcadikára teljesen kifulladnak.
A Dob utcai bázison Steiner Lajos a parancsnok,
Az egyesült felkelőkkel kilencedikéig kitartott.
November tizedikén a Boráros tér is feladta,
Már csak Csepel és Újpest, ki harcát folytatja.
Csepelen lángokban áll az olajfinomító telep,
Dermesztő hangot okád, egy légvédelmi löveg.
Vadászgép hasítja alacsonyan a levegőeget,
Szárnytövéhez kap egy töltet ágyúlövedéket.
Szürke gomolygó füst száll fel a fellegekbe,
Robbanva csapódik földbe a repülőgép teste.
Sorozatvető szerkezet fülsiketítő vijjogása,
Tűz alá véve a szovjet tököli felszálló pálya.
Éktelen robbanás rázza meg a környéket,
Egy lőszerraktár a levegőbe emelkedett.
Házfalak remegnek, repednek, ablakaik kitörve,
Pokoli hangba olvad az üvegek csörömpölése.
A hatalmas túlerő végül győz kilencedikére,
Hiába az ellenállás, az ifjú forradalmárok vére.
Dunapentelén szervezetten vették fel a harcot,
Felfegyverezték, ki jelentkezett, a lakosságot.
Rádiójuk is megszólalt… Rákóczi adó néven,
Magyarul és németül beszél segítségkérően.
Röplapokon oroszul győzködték az ellent,
A szabadságharc igazát hirdették fennen.
Hiába vette fel hajdan a város Sztálin nevét,
Repülők bombázták, vadászgépekkel lőtték.
Szovjet nehéztüzérségi előkészítés órákon át,
Végül a város kénytelen volt beadni derekát.
Az agresszor itt is demonstrálta nagyságát,
Szétzúzta a várost,… a hős védők sokaságát.
Nagyvárosokból a felkelő fegyveres fiatalok,
A környező erdőkből folytattak gerillaharcot.
Pécsett megszállták az összes mecseki utat,
Így okozva a szovjeteknek hatalmas gondokat.
Pécs orosz parancsnoka így vesztette életét,
Ezért ezt a csoportot tüzérséggel lövették.
Nagy vérveszteség után feladták a küzdelmet,
Az életben maradtak Jugoszláviába szöktek.
Veszprém várában hatalmas küzdelem zajlott,
Elsáncolták magukat a forradalmi csoportok.
A technika, a túlerő itt is diadalmaskodott,
Másnap még a városban voltak elszórt harcok.
Kilencszázötvenhat, november tizenegyedike,
Rátelepszik országunkra a rettegés csendje.
Néma lövegek, nem csikorognak a lánctalpak,
Forradalmunk vérbe fojtva, de büszkék a holtak.
Dicsőségben alussza álmát, háromezer hősünk,
Majd húszezerre tehető az összes sebesültünk.
Kétszázezren menekültek hontalanná válva,
Nem kérnek abból, mit ígér Kádár diktatúrája.
Ezzel még az egésznek sajnos nincsen vége itt,
KGB-s módszerrel hajszolják a felkelés vezéreit.
Nagy Imrét tőrbe csalják, hisz a szabad eltávozásban,
Családjával együtt elfogják, fogva tartják Romániában.
A letartóztatások után megtorlások következnek,
Kihallgatások sokasága, embertelen körülmények.
Börtön,… kínzás,… ítélet, majd jön az akasztófa,
Tizenháromezer ember ítélet nélkül internálva.
Kettőszázhuszonkilenc főt kivégeztetnek,
Mind a kemény diktatúra áldozatai lettek.
Nagy Imrét, Maléter Pált tárgyalásuk után,
Hazaárulásért kivégezték a börtön udvarán.
Véget nem érően sorolhatnám a neveket,
Akiket a Kádári diktatúra kivégeztetett.
Ha kiskorú volt megvárták, míg eléri az évét,
A tizennyolcadik születésnapján elvették életét.
Az országban emlékművek őrzik dicsőségüket,
A hálás nemzet nem felejti soha hősteteiket.
Eztán családok milliói évekig azért küzdöttek,
Utódjaiknak teremtsenek egy boldogabb életet.
Nem haragudhatunk azokra a fiatalemberekre,
Kiket az ÁVÓ- hoz soroztak katonának pechükre.
És a szovjet kiskatonák kik a Dunát meglátták,
Hitték, meg kell védeniük a Szuezi- csatornát.
Mindkét nép gyermekei parancsra cselekedtek,
Egy azon piszkos politika, gyilkos eszközei lettek.
Nem feltétlen az ő bűnük mi akkor megtörtént,
Leszögezhetjük a hatalom emberei felelősségét.
Nagy Imre igazságát, felszínre hozta a változás szele,
Ünnepélyes újra temetés, országos gyász közepette.
Ezerkilencszáznyolcvankilenc, június tizenhatodikán,
Az Új Köztemető díszes háromszázegyes parcelláján.
Végül döntött a sors, Kádárt aznap érte halála,
Mikor a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa,
A hajdan hozott ítéleteket megsemmisítette,
Mindegyiküket a hamis vádak alól felmentette,
A Nagy Imre perben vádoltakat a hazaárulás vádja alól,
Nagy Imrét, Maléter Pált, Gimes Miklós (újságírót),
Losonczy Gézát, Vásárhelyi Miklóst és Szilágyi Józsefet,
Ezután további ítéletek is megsemmisítésre kerültek.
Ezerkilencszáznyolcvankilenc év július hatodikán,
Győzött végre az igazság, oly sok keserves év után.
Ezerkilencszáznyolcvankilenc, október huszonharmadikán.
Kikiáltották, attól fogva államformánk: Magyar Köztársaság.
Budapest, 2009. szeptember 21. Albert Ferenc