Fájó búcsúzás
Írta: reitinger jolan Dátum: Szeptember 24 2009 11:09:55
Z
S az éterízű orvos harca hívta,
a tyúkszem lehunyta fáradt szemét,
azt kérte, ennyire nem szorítsa,
aléltan várta a lézerszikét.
Teljes hír
... bennem nincs többé alázat,
nem indít már meg semmi sem,
zokni illat, megannyi lábszag,
szemem elé ködöt von ridegen.
Szabadságomat elfeledted,
bódulatod ím, most eldobom,
lábad vérbő kisujj begyének
áldoztam legszebb zsenge korom.
Ifjúságom minden erénye
lobként lobog, sokáig él,
egész lábfejed igézetébe
fúródtam s idegsejtedre én.
Cipőt húznál most ez órán,
ha máshol nem, tán ezalatt,
szent lüktetés tüze gyúl rád,
nekem adtad titokban magad.
Elfog most egy égi ihlet,
s olyan remeket alkotok,
hogy művemért a hír kitűntet,
az élmény örökké élni fog.
Oly gyöngéd voltam, csontig égtem,
e kéj-érzést nem pótolja más,
miért tűntetted, lobbanva szépnek,
e részegítő, fájó búcsúzást.
Álmodj új szemet büszkeségem,
hűtlenül feledve mást szeress!
Bármi sors várjon földön-égen,
rajtad ily szép tyúkszem sose lesz.
Szűz létem most messzire vágyik,
várnak a zsibbasztó szerek,
hogy ismertelek ily sokáig,
most egy vágás- s idegen leszek.
Halmozz mással gyönyört gyönyörre,
én neked már nem esküdözöm,
égő fájást kacajba öltesz,
kicsordul szemedből a könny ...
S az éterízű orvos harca hívta,
a tyúkszem lehunyta fáradt szemét,
azt kérte, ennyire nem szorítsa,
aléltan várta a lézerszikét.