Barátom figyelmébe
Írta: csak-fater Dátum: Szeptember 03 2007 10:52:51
Kevés már az id?m az ittlétre,
A jóságra, szerelemre, szeretetre,
Teljes hír
Kevés már az id?m az ittlétre,
A jóságra, szerelemre, szeretetre,
Hisz a fát is kidöntheti gyenge szell?,
Ha nincs gyökere már kell?.
Gyökere, mit?l levele zöldellhetne,
Mit?l lehetne életnedve.
Talaja, melyben, gyökerével kapaszkodhatna,
S onnan táplálkozhatna.
Korom már több évtizedes,
Szívem még általad repdes!
Tenger hullámai évszázadok óta,
Sziklák lábait nyaldossa, mossa,
Mégis oly csodálattal nézzük,
Mert csodaszépnek látja szemünk.
Ha szeretünk, mit számítanak az évek, az id?sebb kor,
Hogy nem vagyok már húsz, se harminc, mi van akkor?
Rég leült életem, mint állott tóban az iszap,
Aranyhal keveredett a tó vizébe egy szépnap,
Az felrázta, unott nyugalmából felkavarta állott vizét,
Megdobogtatta sötét feneketlentónak szívét.
Most boldogórák csónakáznak rajta,
A sás is a TE neved susogjar30; Kata.
Vigyáz Rád lelkemnek a már büszke, mosolygó tava,
A veled töltött órák édes, ám törékeny csónakjára.
Atyai, baráti öleléssel ölellek át félt?n, szelíden,
S mit elmondasz, mit mondok, az a minden!
Kevesebb már az id?m az ittlétre,
Szeretlek, s vágyom tör?désedre!