A cipőd szeretnék lenni!
Az utcai cipőd szeretnék lenni,
megóvni gyönyörű kis lábad,
hogy mindenféle jöttment tüske
ne tépje fel a harisnyádat.
A kedvenc cipellőd szeretnék lenni!
Átvenni járásod ritmusát,
talpad boltíve alatt élni,
birtokolni lépteid nyomát.
Érted lebuknék pocsolyák vizébe,
murvás utca sebezné bőröm,
ezernyi szenny tapadna rám, de
ezzel már régen nem törődöm.
Csak a közeledben szeretnék élni,
varázstopánként lennék társad,
vinnélek hegyeken völgyeken
át, miként a mesékben láttad!
Sarkadat koppantva repülnénk tova
ha támadnának sötét árnyak,
keresnénk új eget magunknak,
hol hófehér fellegek szállnak.
Hófehér paplan nyugtatná testedet,
míg én ágyad mellett félteném
álmod! Számolnám a perceket,
mikor simulsz reggel énbelém.
Látod? Csak ennyit kívánok, - semmi mást!
S hogy ne dobj el, ha unod színem.
Ha szakad a pánt, nincs semmi baj,
megragasztom! - mint még senki sem...