Egy szál gyertya égjen Írta: heaven Dátum: Szeptember 27 2009 11:30:29M
Falat húzott elárvult lénye köré,
Ártatlanság fénye ragyogta be jöttét,
Tincseit ujjai közé bodorította,
Árnyék-folyam követte szűzi rezdülését. Teljes hír
Falat húzott elárvult lénye köré,
Ártatlanság fénye ragyogta be jöttét,
Tincseit ujjai közé bodorította,
Árnyék-folyam követte szűzi rezdülését.
Elkóborolt.’Ostobák a felnőttek.’
Lázadás-íz fűszerezte bukott tettét,
Mindhiába áhított a helyes útra,
Karjaiba fonta őt a sötétség.
Mint alantas, pókerarcú szándék,
Mi irdatlan robajjal dönget,
Számítón, lopakodva jött elő,
Kaján vigyorral gyermeket ölelhet.
Félelem-kövekkel kirakott kis teste
Áldozatul esett a durva vágynak,
Őz-vonalait az erdő követte,
Lecsapott rá a bűnös ösztön állat.
Föloldozást nem kaphat bűne alól,
Ki ily megbocsájthatatlant elkövet,
Kiléte örökre ismeretlen marad,
A pacsirták halotti dalt zengnek.
Fényévekre tőlünk, hol a csillagok állnak,
A néma sártócsa könnyezve mesél,
Boldogtalanság porlad a jövő ölén,
S ellopott életek rongyaiba kap a szél.
Az eltűnt, elrabolt, meggyilkolt fiatalok emlékére
M