Szent Ivánnak forró havába,
estem szerelemnek tavába.
Tüzes táncot járt félénk szívem,
egy tünemény jött szembe velem.
Egy szőke sellő játszott híven,
sosem hagy el, ígérte nékem.
Dús ajkait felém nyújtotta,
égető volt méz ízű csókja.
Remegett teste, hozzá értem,
hevesen vert szíve éreztem,
test a testhez simult, ölelve
heveredtünk a zsenge fűbe.
Feszes mellén apró bimbói,
olvadtak nyelvemen rózsái.
Bőrén éreztem az illatát,
vadul csókoltam száját, nyakát.
Óvott az öreg tölgy árnyéka,
éledt testünk minden játéka,
felizgult, nedves lett szemérme,
a vágytól megfeszült a teste.
Lassú táncot járt, forrt hevünk,
félve, hogy ütemet tévesztünk.
Fokozódott a tánc ritmusa,
mi sóhajként eggyé olvadva.
Örök emlék maradsz kedvesem,
mert első nőm voltál én nekem
kit szerettem, és férfi lettem,
szerelemből így leckét vettem.