Tekinteted oly szelíd, merész,
ha csillogva az enyémbe néz.
A lelkem akkor borzong, remeg,
ha ajkad, ajkamhoz közeleg.
Azt sem tudom már, hogy ki vagyok,
ha boldog mosolyod rám ragyog.
Többször megkérdezem tőled én,
ugye, szerelmed csak az enyém?
Megigéztél… csendes éjjelen,
szívembe zártalak kedvesem.
Mint öreg fa, mely hajtást hozott,
a vágy-csöndben szállnak a gondok.
Ha üt az óra, s a föld koppan,
szívem akkor is érted dobban.
Szememben öröm, áldott világ,
kezem a kezedbe, - valóság?-