Őszi rigmus
Írta: lnpeters Dátum: Október 01 2009 03:35:48
H
Közeledik az év alja,
Sötét alkonyt felhő nyalja,
A délutánt est aszalja,
Fényt a sötét lopja, csalja.
Teljes hír
Közeledik az év alja,
Sötét alkonyt felhő nyalja,
A délutánt est aszalja,
Fényt a sötét lopja, csalja.
Szigorodik az ég alja,
Éltünket az idő falja,
Dalunkat a szél szavalja,
A szívünket Isten hallja.
Ősz telünk a vén emigráns,
Mint bujdosó öreg infáns,
Haza készül újra egyre,
Havat hozni minden hegyre.
Körülvettek kopár falak,
Felneveltek régi nyarak,
Éltetnek a nyájas esték,
Hit, szerelem, kötelesség.
Mint üstökös néma éjbe,
Zuhanunk a komor télbe,
A világot hó takarja,
De szerelmünk Isten karja.
Száll a madár jeges ágra,
Álmot hozunk napvilágra,
S ha álom a jövő ára,
Holtan sem hagyjuk magára.
Anyánk csókja nem hiába
Bocsátott el a világba,
Múltunk is por, jövőnk is por,
Most azonban: rajtunk a sor…