Álom
Ha utunk előbb keresztezi egymást talán jó emberé váltam volna.
Ha a sors egymásnak rendel, nem lennék ilyen bús, mogorva.
Ha enyém lehetnél a boldogság szónak nem volna értelme.
Az érzést, ami engem ural, úgysem fogja fel emberi elme.
Ha szíved dobbanását hallhatnám lelkem mélyében,
Cseppet sem érdekelne, ki vagyok más szemében.
Az a baj, talán, hogy így sem nagyon érdekel,
Ki mit mond, kiált vagy gúnyosan énekel
Csak szép csendben szeretlek távolról.
Magamban álmodok álmodról.
Folynak könnyeim halkan.
Zokogok magamban,
Szomorúan,
Lassan.