Majd e fák alatt,
ha megpihenhetek,
ahol csend maradt,
város zaj nem remeg.
A lombok között,
láthatom az eget,
s a rétek fölött,
fény és árny integet.
Majd e fák alatt,
vágyom megpihenni.
Idő elszaladt,
nem maradt már semmi.
Bárhol kell létem,
végleg befejeznem,
e fától kérem,
legyen a keresztem.