Énekem éneke
Írta: jnikolett Dátum: Október 03 2009 20:37:06
A
A föld színén immár virágok nyílnak
Nincs többé rideg, szeretetlen magány
Így várok jövőmre, szép remények hívnak
Ó, csak naiv szívünk be ne csapja magát!
Teljes hír
Énekem éneke
Vigyél magaddal, siessünk el innét!
Egy szebb országba, hol nincs múlandóság
E nehéz korokban, hogy létezik, hinnéd?
Oda mennék veled, túl nagy a távolság
Akár a galambok, olyanok a szemeid,
Míg oly messzire nem mehetünk, ők repítnek
Bennük leli gyönge szívem apró örömeit
Belőlük békét, megnyugvást, ihletet merítek
Megtaláltam, akit szeret a lelkem
Nem vágyódhatom másra soha többé
Te vagy közel-igényű lényem jobb fele
Te fested szürke napomat meleg fénnyé
A föld színén immár virágok nyílnak
Nincs többé rideg, szeretetlen magány
Így várok jövőmre, szép remények hívnak
Ó, csak naiv szívünk be ne csapja magát!
Forró vágyam árnyékában ülni
-Veszélyes, vakmerő a szerelem-,
Majd kiégetten nézni a semmit
Nem, ez nem jó, ettől félek, Kedvesem...
Mennyivel édesebb szerelmed a bornál,
Mennyivel többet érsz vágyánál a testnek,
Mennyire örülnék, ha bölcsebb lennék másnál,
S nem úsznék az árral, mint előttem sok ezren
De galambom, ki tökéletes, csak egy van
A sok ezer rossz -ha Te élsz-, mit sem számít!
Talán eljön egy szebb világ, egy élhetőbb majd,
Hol közös álmunkkal nem játszatnak lelkes mártírt
Tegyél a szívedre pecsétnek,
Úgy semmi el nem vehet Tőled
...Szeretni akarlak mindörökre...
Mert méltán megillet a szeretet.
/Versszakok kezdő sorai, ill. utolsó vsz. utolsó sora: Énekek éneke 1-8/