Merítsd az enyémbe vágyódó szemed,
lángoljon fel izzó-rohamra szíved!
Szenvedéllyel hajolj, ó gyönyör fölém,
bársony ajkadról, most csókod élvezném!
Ez lesz epedő forró hajnal földje,
a nőiesség beérett gyümölcse.
Sudár, büszke férfi a vad vágy köszönt,
látványod elbűvöl ég és föld között.
Itt csak az égő szerelem van velünk,
mire a pirkadat jön, már vétkezünk.
Gyöngéd ölelés és a megvadult vágy,
olyan mint a virágnak a melegágy.
Balzsamos, szerelmes pillantásodért,
két karomba ringatlak sokáig még.
Szenvedélyünk így halálosan gyötör,
s közben az ajkad újra ajkamra tör.