Várj, míg eljön a derengő hajnal,
Üzenetet hoz halk madárdallal.
Útjára indul most a fáradt vándor,
Az utcák porából dicsfényt kovácsol.
A kakukkos óra lomhán kattog,
Az égen Esthajnalcsillag ragyog,
Világ-szikrákat fest újra kékre,
Életet önt a pihenő létbe.
Várj kedves! Ne menj még! Ne hagyj egyedül!
Bánatcsepp szaggatja a szívem belül.
A sírás-gitárját hangolja torkom,
Búskomorság játszik eltépett húron.
A virradat reánk óvatosan hull,
Ódon kandeláber fénye most kimúl.
Az édes harmóniát magamba szívom,
Szavaid köntösébe gombolom..
2009. szeptember 08.