A költő, az ki szabadon énekel,
Ki gondolatainak végtelen ura,
S megy akkor is kitűzött célja felé,
Ha az élete rímtelen, ritmusokat mutat!
A költő, az örökké alkot- Örökké,
Szívében mindig ott a bocsánat,
Kinek nincs, az nem lehet költő,
Sem ura, hazugság font szavának!
Aki költő, annak barátja az igazság,
Aki költő, az megveti, a hazug álmot,
S nem írja le sohasem,- sohasem,
Ami áldatlan- az legyen, legyen áldott!
Ki a szavaknak ura lesz egykoron,
Az felejtse el, hogy létezik bánat,
S tanuljon meg kacagni akkor is,
Ha fojtogatják sirni való vágyak!
Akit egyszer megérintett Parnasszus ,
Az sohatöbbé ne- ne nézzen hátra,
Csak fujja szép zengőn az édes dalt,
S gondoljon a csodaszép Magyar tájra!