Tűzóltók laktanyájában,
Lánglovagok pihennek,
Készenlétben vannak mindig,
Hogyha tűz lesz, kimennek.
Egyik nap belép az ajtón,
A Tűzóltóparancsnok,
Tisztelettel fogadják Őt,
Hiszen régi barátok.
Kávét főznek, megkínálják,
Elbeszélgetnek vele,
Gyermekkori barátja volt,
A jelenlévők fele.
Kavargatja a kávéját,
Komótosan megissza,
Elindul az ajtó felé,
És csak onnan szól vissza.
Majdnem el is felejtettem,
Riadó van gyerekek,
Vonuljatok szirénázva,
Mert kigyulladt az APEH.