Vízió
Írta: kinganonym Dátum: Szeptember 04 2007 13:22:59
Nem volt sem vér, sem kín, sem lánc ...
Csak sajgó szív...
Teljes hír
Vízió
A messzeségbe, mindenek felett,
Mintha egy hegycsúcson állnék,
Testem, hidegt?l reszket...
Tagjaimban a vér megfagy, mert a test kih?l,
S csak az érzés visszhangzik: mégsem vagy egyedül!
Homályos a vízió,
Elúszva látom kinyújtott kezed,
Hívsz, az ujjad érintem, de nem megy...!
A lelkem fogolyként lebeg.
Látom, hogy szólsz,
De hangod nem ér el hozzám!
Tudom, hogy ott vagy, és szorítanál...!
Valahol, egy létez? ösztönös er? a földre ránt
És cibálja, széjjeltépi szívem!
Megragad, és mint satu, úgy szorít az éjben...!
Állok, várok, már látom, hogy jössz felém,
Szinte hallom ahogy lépsz, pedig hinni is nehéz!
Megremegek..., térdre ereszkedem,
Úgy várlak, s könyörgök, emelj fel!
Hullámként úszik szemem el?tt, a hit és a remény,
Mert bár látlak, közelebb sosem érsz!
Hiába tépem, harapom az ínyem és vérzek!
Mint megvadult állat vonaglok, és tépem
A láncom mely gátol, hogy közeledbe érjek!
....tehetetlenül esem össze,
Lefekszem a fölre és zokogok...
A kép lassan kitisztul, és látom,
Itt ülök a kanapén.
Nem volt sem vér, sem kín, sem lánc ...
Csak sajgó szív...